VL

Vaskovics László

Méretes bajusz, érdeklődő, szúrós tekintet, szkarabeusz a nyakban, ő Vaskovics László. Három festményt hozott a kiállításra a valamikor Beregszászról indult, ma 74 éves, mindig jó kedélyű úr, akinek életét végigkísérte a festészet szeretete és a küzdelem.

A  jó rajzkészségű fiúval, nyolc éves korában egy idős festő, Jovanovics Aurél és a fia Pál szerettette meg a művészetet. A papa a földrajzért, történelemért és Adyért lelkesedő postafőnök volt, a mama szintén szerette az irodalmat, a színházat, egy beregszászi ruhaszalon vezetőjeként jobb híján maga rajzolta, tervezte a ruhákat.

A szülők egyébként nem voltak túlzottan lelkesek az ifjú festői ambíciói miatt annak ellenére, hogy képei pályázatok útján elkerültek Lembergbe, Kievbe, Ufába, Leningrádba.

1958-ban, az érettségi után Magyarországra került a Semmelweis egyetemre, ám a szülők halála miatt a harmadik év után már nem tudta orvosi tanulmányait folytatni. Illyésné Flóra néni tanácsára beiratkozott az általa indított pszichopedagógus szakra, ahol orvosi tanulmányait kamatoztathatta, végül oligofrénpedagógus lett. A deviánsokat választotta, akik épek, ám általában rossz szocializációjuknak köszönhetően hátrányos helyzetbe kerültek.

Az intézetben szénnel, csomagolópapírra, pingpong asztalon rajzolt a gyerekeknek, a rajzversenyek rendszeresek voltak. Múzeumlátogatásokkal, a Biblia megismertetésével tették tartalmasabbá az ifjak életét pedagógus kollégáival, akik mellett a nyelvtan, a kémia tanításra is sor került ( jól jöttek az orvosin tanultak).

A fizetés kevés volt, ismerősei javasolták, hogy festéssel egészítse ki. Bevált módszer lett, hogy külföldre utazott barátaihoz (Krakkó, Párizs), náluk festett néhány képet és eladta. Akkortájt nem volt könnyű az utazás 50 dollárral a zsebünkben, mégis végigjárta a Louvre, Prado, Ermitázs, a Tretyakov képtár kiállításait, mert fontos a mesterműveket eredetiben látni.

Sok mindent kipróbált mind a technika, mind a stílus tekintetében. A festészetben divathullámok vannak, azokhoz kell igazodni. Úgy látja, ma modern dolgokat várnak a festőktől. Tiszta formák, háromszögletű, hatszögletű vásznak tűnnek fel még itt is a galériában.

Nem baj, hogy mindenkinek más a stílusa. Az Új Nemzeti Szalont sokszínűnek szeretné látni. Óriási legyen a választék, mert akkor van miért bejönni, az sem baj, ha egy kicsit zsibvásári a hangulat. Két angol lánynak például tetszett a kiállított, két szobor, és jó, hogy van itt egy Chagall-os kép is.

Fontos, hogy itt vigyázzanak a képekre, fontos, hogy ez egy olyan hely legyen, ahol meg lehet szeretni a képeket. (Ha valaki megszereti valamelyik festményét, képes csak úgy odaadni.)

Ha kiállítunk egy képet, magunkat tesszük ki. Pőrén állunk a belépők elé, akik mind kritikusok. El kell viselni, hogy alkotásunk van akinek tetszik, van akinek nem.

Négy házasság, két lány. Szalóme Erzsébet jogot végzett, Amerikában él, Emese Valéria még tanul, talán nem véletlen, hogy az egészségügy felé tekintget.

A festmények talán magukért beszélnek. A kenyér fontos. Egy-két védence kenyeret – egyben – ritkán látott. A pihenő nők és a mákosbejgli életünk egyszerű, mégis fontos részei.

JA

Ajánlat: Latinovits Zoltán – József Attila Flóra

7 hozzászólás - “VL”

  1. Joseph Boyd szerint:

    LIjMVj2PhQk6 Voluptatibus explicabo nisi inventore beatae nihi

  2. Victoria Ellis szerint:

    Sm2pQU6v61o Repellat aut cumque vel laudantium. Veritatis qui

  3. Frank Porter szerint:

    4XfBEzfP Autem porro culpa molestiae. Officiis necessitati

  4. Christina Taylor szerint:

    5idJTWJSa Itaque impedit assumenda minima temporibus eius a

  5. Laura Thomas szerint:

    1Mphf9c64Js Deleniti laborum consequatur assumenda dignissimo

  6. cheap augmentin szerint:

    YHzWd2Rx2e2 Pres WFYJYIf05fPv9W5Lk2bv

  7. xOVkJDBmxiV Wall JQ1sttnE3Gb8GgDgU0Ou

Várjuk a hozzászólásokat!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük