Tarka Tavaszi Tárlat

Tarka Tavaszi Tárlat

Május 15-én a kora esti órákban, zuhogó esőben megnyílt az I. Tarka Tavaszi Tárlat. Nem várt meglepetésként Vadász György Kossuth- és Ybl-díjas építész, a megnyitón személyesen jelent meg. (Eredetileg levélben üdvözölte volna a vendégeket, melyet itt olvashatnak.)

Barátságos, kedves hangú köszöntőjében örömét fejezte ki a csoda láttán, amely ebben az ódon, gyönyörűséges környezetben megszületett, illetve megszületőben van, hogy most szerelemmel, hittel teli szeretettel köszönthettük egymást.

A 82 éves, ámde fiatalos, jó kedélyű mester felidézte, hogy nagyapja, Vadász Károly minden évben elvitte az Erzsébet téren álló Nemzeti Szalonba, ahol jól öltözött férfiak, elegáns hölgyek társaságában gyönyörű képek, körbejárható szobrok és izgalmas csevegés vette körül.

A nagypolgári ihletésű, eklektikus kis palotát Hauszmann Alajos tervezte, és 1907-től 53 éven át Pest különleges értékű művészeti fóruma volt.

A hét évvel a lebontása előtti, legnagyobb kiállításon már Kassák is megjelenhetett az európai iskola egyéb művészeivel, és munkáival. (Itt egy kicsit összekeveredtek a jegyzetek, de Vadász György nem szokott zavarba jönni. Leszórta a földre a már felesleges oldalakat a hallgatóság nagy derültségére, és némi performansz-szá alakítva folytatta előadását.) Beszélt Kosztka felejthetetlen fehérjeiről, izzó vöröseiről,  és koromfeketéiről, megemlékezett Debussy, Ravel, Sztravinszkij, Bartók és Kodály zenéjéről.

A röpke időutazás során eljutottunk a mához: Országunk, fővárosunk, Budapestünk, elsimítva fizikai és lelki sérüléseit újjászületett. Az Országház és környéke, a Várbazár, a Halászbástya, a Mátyás templom csodálatos épületei… és most, az újra megszületett a Nemzeti Szalon, az Új Nemzeti Szalon, hiszen itt vagyunk! Az eredetileg barokk épületet Hild József tervei alapján alakították klasszicista lakóházzá, 1951-ig a híres Arany Oroszlán Patikával, és ebben az épületben avatják a közeljövőben a Pékmúzeumot is különleges, műemlék-jellegű sütőkemencéjével.

Végül emlékeztetett kötelezettségünkre, kötelességünkre az értékek megóvására:

Vigyázni kell az épületre, építészetére, a megérkezés szépségének fontosságára és részleteire, karbantartására. Növényekkel, virágokkal és fényekkel telítettségére. Tisztaságára, szeretetére, mely áradjon tovább igazi, abba nem hagyható feladattá, közös örömmé. Hiszen ez a sok kínban, átokban és örömben megszenvedett szegény kis ország képességeiről szinte minden téren már ezerszer bizonyítottan már több mint ezer év óta, méltón, nagyszerűen és hívőn várja a föltámadást!

Wohlmuth István megnyitójában emlékeztetett az Új Nemzeti Szalon mottójára, Magy Art. Benne van, hogy magyar, hogy nem egy ország, hanem egy nemzet művészetét képviseli. Hite szerint a magyarság, a magyar nemzet egyik legnagyobb erőssége a kultúrája, a művészete. Ennek megfelelően különös prioritást fog élvezni ebben az évben a kultúra és a művészet.

Ez a szétdarabolt, szétszaggatott nemzet, ez a darabjaira szakított ország, a kultúrájában és a művészetében tud a legerősebb lenni. És ha valamit meg tudunk mutatni a világnak, külföldnek, Európának, az a hihetetlen szellemi erő, a művészetünk és a kultúránk. Ezt kell erősíteni, még jobban támogatni.

Nagyon biztató és szívet-melengető, hogy ez a hely, mely korábban borzasztóan lepusztult volt, alulról jövő kezdeményezés eredményeként az Új Nemzeti Szalont befogadta. Ha nincs is pénz, nem mentség arra, hogy nem csinálunk semmit. El kell kezdeni tenni a dolgunkat, és akkor majd valahonnan ad a Jó Isten pénzt rá. (Taps, így legyen!)

Wohlmuth István gyümölcsöző, hosszú távú együttműködésről beszélt, ennek reményében nyitotta meg a kiállítást:

Mindenkinek nagyon sok szép élményt kívánok, majd még lesz több fény is, mert a kultúrához, a művészethez, a képek befogadásához a fény az elengedhetetlen, majd ezen segítünk, hisz ezen dolgozunk. Köszönöm!

Örkény István egypercesét, A színész halála című abszurdját, Farkas Tamás adta elő, tovább gondolkozásra késztetve a jelenlevőket. Zetelaki Zoltán színművész az utcán rosszul lesz, és fél hétkor váratlanul meghal. A tragikus esemény ellenére a Lear király esti előadása zavartalanul folyt le, ugyan Zetelaki egy kicsit fáradtnak látszott.

Talán hasonló képtelenség a Nemzeti Szalon halála és újjáéledése?  Csoda? Feltámadás? Halhatatlanság? – ahogy Somlyó György elmélkedik a darabról. Talán olyan az Új Nemzeti Szalon mint Zetelaki?

Késett ugyan egy kicsit, s az első felvonásban feltűnően fáradtnak látszott (néhol szemlátomást a súgó segítségére szorult), de aztán egyre jobban magára talált, s a király halálát már olyan meg­győző erővel jelenítette meg, hogy nyíltszíni tapsot kapott érte.

Dresch Mihály, a kiváló szaxofonos, aki a magyar népzene és a dzsessz ötvözésén alapuló saját zenei világot alakított ki, és aki a közelmúltban Kiváló Művész elismerésben részesült, virtuóz furulya játékával örvendeztette meg a hallgatóságot.

E sorok írójának itt befejeződött a megnyitó, még mielőtt a jelenlevők szétnéztek volna

hogy mit akar ez a gyönyörű, emlékezetessé teendő kiállítás állítani.

A kiállítás képeit hamarosan alább tekinthetik meg, még dolgozunk rajta. Reményünk szerint Lapu Mihállyal az Új Nemzeti Szalon kitalálójával és rendkívül elszánt motorjával szeretnénk a résztvevő művészeket is minél hamarabb bemutatni.

JA

Alkotások a kiállításról:

Végül néhány enteriőr:

Egy válasz - “Tarka Tavaszi Tárlat”

  1. Lapu Mihály szerint:

    Kitűnő kezdet, remek írás! – Csak így tovább!

    Lapu Mihály – Jó ez, az új nesz!

Trackbacks/Pingbacks

  1. Veronika Levandovszkaja | ÚJ NEMZETI SZALON KULTURÁLIS EGYESÜLET - […] Reméljük, hogy Veronika Levandovszkaja példáját mások is követik, és ezzel is szolgálhatja az Új Nemzeti Szalon a környék kultúráját,…
  2. Hogy ki volt Lapu Misi? - Arany Oroszlán Klub és Kulturális Egyesület - […] Tarka Tavaszi Tárlatot olyan kiállítások követték mint Csorba Simon, Tóth Anna, Vaskovics László, Veronika […]

Várjuk a hozzászólásokat!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük