Az art brut – durva, nyers művészet

Az art brut – durva, nyers művészet

Jean DubuffetAz art brut kifejezés Jean Dubuffet-nek, a francia INFORMEL festészet jeles képviselőjének nevéhez fűződik. Szó szerint nyers, durva, csiszolatlan művészetet jelent, és az elmebetegek, a perifériára szorult ismeretlenek, a naivak, a rabok, a gyermekek és részben a “primitívek” képzőművészeti munkáinak összefoglalására használatos. Dubuffet 1945-ben figyelt fel az art brut fogalomkörébe tartozó képek és szobrok elementáris drámai erejére, és egyrészt elkezdte őket gyűjteni, másrészt belőlük indult ki saját művészeti világának kialakításakor. Az első nagyobb art brut kiállításra 1949-ben került sor a párizsi René Drouin Galériában, ahol 63 ismeretlen alkotó mintegy 200 munkáját mutatták be. E kiállítás katalógusában jelent meg Dubuffet Kultúrált művészet helyett nyers művészet című manifesztuma, melyben a szerző a professzionális, tanult alkotók “magas művészetével” szemben az elmebetegek, a spiritiszta médiumok, a gyermekek és a “primitívek” megfontolatlan, spontán önkifejezése mellett állt ki.

Forrás: Sebők Zoltán: Az új művészet fogalomtára, Orpheusz Kiadó, 1996


Európai gyűjtemények

A századforduló környékén létesültek azok a gyűjtemények, amelyek az elmegyógyintézetek betegeinek képzőművészeti munkáit mutatták be, majd a későbbi években ezek tudományos feldolgozásával, mint “pszichopatológiás képzőművészet”, egy új tudományág alapjait rakták le. Ebben az időben kezdtek foglalkozni az azték, valamint a keleti művészetekkel, a fejlődő népek lélektanával, a gyermeki lélek fejlődésének állomásaival. Az emberről újonnan alkotott képhez, az újabb filozófiai koncepciókhoz és társadalomtudományi törvényekhez hozzátartoztak ezek a felfedezések – a pszichotikus világának ezen sajátos megismerése is.

A jelenleg Európában számon tartott gyűjtemények nagyságukat és jelentőségüket tekintve is igen széles skálán mozognak, többen Outsider Art, Art Brut, Psychiatric Art néven szerepelnek. Ezek a gyűjtemények anyaguk bemutatásával, feldolgozásával, vagy egyéni esetek elemzésével a szakterület fejlődésének fontos állomásait is jelentik.

A Lausanne-i Múzeum 1985-ös Guide Bookja szerint az Art Brut olyan, nem intézményesített művészet, amelynek művelői a képzőművészet és/vagy éppen a társadalom körein kívül élnek, magányosan, börtönben vagy elmegyógyintézetben, nem ragaszkodnak a hagyományhoz, a divathoz, eredeti, általuk kitalált rendszereket és technikákat alkalmaznak. A gyűjtemények legrégebbike talán a torinói Lombroso Gyűjtemény, amely feltehetően az 1860-70-es években keletkezett. A heidelbergi mintegy 6000 darabból álló Prinzhorn Gyűjtemény a festményeken, rajzokon, textíliákon kívül könyveket, szobrokat is magába foglal. A múzeum a nagyközönség számára jelenleg nem látogatható, a gyűjteményt feldolgozó Hans Prinzhorn 1922-ben, majd 1923-ban megjelent munkái az idevágó irodalom mérföldköveinek tekinthetők.

Ugyancsak Heidelbergben található a Museum Hans Cajeth, amely európai naiv művészek alkotásait őrzi.

Ismeretlen: A könnycepp

Az asthoni (Cambridge mellett található) Adamson Gallery több mint 60 ezer munkát tár a látogatók elé, és hűen tükrözi Edward Adamson nézetét, miszerint mindenkinek van saját, egyedi kreativitása, s ezt megfelelő körülmények között ki is tudja fejezni.

A lausanne-i Art Brut és Outsider Art Gyűjtemény 300 alkotó több mint 10 ezer művét tartalmazza, amelyből mintegy 800 kiállítás keretében folyamatosan látható. A híresebb “mestereket” többek között Aloyse, Wolfli, Gill, Lesage, Ratkier és Jakic munkái képviselik.

Különlegességnek mondható Leo Navratil intézete és gyűjteménye a Bécs peremén található Klosterneuburg-Guggingban. Itt 1981 óta csak olyan krónikus elmebetegeket kezelnek, illetve foglalkoztatnak, akik festészeti vagy más kreatív tevékenységet hajlandók folytatni. Róla Bihalji-Merin több szempontból is megemlékezik.

Forrás: www.vitalitas.hu – Lélekvonat


Hazai gyűjtemények

A hazai gyűjtemények közül elsőként a Reuter Camillo által 1918 és 1946 között létesített anyagot kell megemlítenünk, amelyet Jakab Irén egészített ki és dolgozott fel.

seiligAz 1920-as években a jelenlegi Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet akkori orvosa, Selig Árpád kezdte gyűjteni elmebetegek képzőművészeti alkotásait. A gyűjtésbe Fabinyi Rudolf és Nyírő Gyula is bekapcsolódott, majd az ország több intézetéből összegyűjtött anyagot 1928-ban állították ki az Angyalföldi Elme- és Ideggyógyintézetben. A hányatott sorsú gyűjtemény egy kis része – amely a háború zűrzavarát átvészelte -, 1952 körül került elő és nyert elhelyezést az azóta összegyűjtött anyaggal együtt jelenlegi helyén, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet Múzeumában. Az anyag részletes és korszerű ismertetése Moussong-Kovács E. munkájában olvasható .

A hazai gyűjtemények között – de a világ ranglistáján is – kiemelkedő helyet foglal el Hárdi István 83 ezer rajzot számláló több évtizedes gyűjteménye, benne 5000 sorozattal, amelyek követik a betegségek több évig tartó változását, valamint a “dinamikus rajzvizsgálatok” alapjául szolgálnak.

Igen jelentős továbbá Pető Zoltán szegedi Rehabilitációs Osztályának gyűjteménye, ezen belül is kiemelkedő és egyedülálló a betegek népművészeti tevékenysége és munkáik bemutatása.

Forrás: www.vitalitas.hu – Lélekvonat


Az art brut a csak lelki szükségből alkotó, autodidakta, lelki problémákkal küzdő, a csend közegében, nem a nyilvánosság számára, névtelenül dolgozó ember művészete.

Sulyok Miklós: Szalai Tibor művészete 1984 és 1998 között (részlet)


A legtöbben azt szeretik látni a képen, amit a valóságban is szeretnek. (…) De ez a vonzódás a szemünknek kedves dolgokhoz könnyen buktatóvá lehet, mert esetleg elutasítunk egy művészi munkát csak azért, mert kevésbé tetszetős. (…) A szépséggel különben is baj van, mert állandóan változik az ízlés, felfogás abban a tekintetben, hogy mi a szép. (…) A szokásokhoz, előítéletekhez való ragaszkodás a legfőbb akadálya annak, hogy a remekművekben gyönyörködni tudjunk. Ha az ismerős témát nem a megszokott előadásban látjuk azt mondjuk, nem jó. (…)


A művészetről eleget tudni sohasem fogunk, ha megannyit tanulunk is. Mindig marad felfedezni való. Az igazi mestermű, ahányszor látjuk, mindig más.”  E.H.Gombrich

Várjuk a hozzászólásokat!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük